Egy jóbarátomnak épp elmítettem: az élet nehézebbik oldalát. A válasza az volt: “írj a Mikulásnak:)” így hát szót fogadtam.
Kedves jó öreg Mikulás!
Amit hozni szoktál nekem gyerekkoromban, és utánna, ma már tudom a szeretet… És azt is tudom, hogy az ember életének három fő fázisa van: elhiszi hogy van Mikulás, nem hiszi el hogy van Mikulás, és ő maga a Mikulás😀
Én meg épp átmeneti időszakban vagyok, mint a román gazdaság…
Azt kéne hát elhozd, kedves öreg Mikulásom ajándékként, hogy egy kicsit jobb világban éljünk, sem okkal sem ok nélkül ne bántsuk egymást, és tanuljuk meg hogy ajándékozni öröm…😀

Most az jutott eszembe, hogy gyerekkoromban nagyjából harmadik osztályos lehettem, amikor még a kommunizmus volt és a Mikulás jött a plébániai hittanórán. Azért fontos kiemelnem, hogy kommunizmus volt, mert az iskolában voltak jelzések hogy nem nézték jó szemmel azt hogy hittanra jártam. De a történet szempontjából ez, most lényegtelen. Az a fontos hogy egy hét délelőtt, másik hét délután jártunk és a plébániai Mikulás délelőtt jött, és szépen be volt öltözve: lilás palást, fején aranyos süveg, és szakáll úgy ahogy az kell.😀
Akkoriban nem volt épp egy gazdag világ, és ez a Mikulás minden gyermeknek 3-4 szem kakós cukorkát adott a kezébe, ahogy szépen sorban odamentünk. Emlékszem: én a szemét lestem, kék szeme volt és próbáltam rájönni ki van beöltözve. A Mikulás felfigyelt rám, és amikor közel értem a fejadag, 4 szem cukorkán felül még egyet a számba dugott😀
Ez volt gyermekkorom egyik legfinomabb cukorkája (a kakaós)…🙂

Szóval: te írtál már a Mikulásnak?