…hanem az, hogy jött a hideg is.

Arra gondoltam, hogy többet osztok meg olvasóimmal, mint egy egyszerű fotót: ” tessék, itt a tél, ne a fa havas…”, hanem elmondom mit jelent nekem a tél.
Nem tudom miért, de örökke a várakozást. Télen örökké valamire vártam: Mikulásra, vakációra, meg mindenfélére…
Van valami amit örökké keresünk, télbe, hóba, nyárba, esőbe, szélbe, szárazságban. Örökké valami után hajt az élet, ez a nyugtalan keresés ami új-s-új utakra visz el, annyi különbséget ad télen, hogy a lábam alatt ropog  a hó és este szépek a csillagok.
Apropó, az idén még nem rajzoltam angyalt a hóban:)

Téli nagy utazások, éjszakai érkezések. A benti meleg, kinti hó, arcok a múltból… Nohát csaknem nosztalgikus ez a telecske:P

Emlékszem, még a Skoda S100-al kint voltunk sízni, Kappóval és beragadt a hóba. Taszigáltuk, előre hátra, de aláásta magát (hátul van a motra). Már teljesen kikészültünk az erőlködésbe, amikor egyszer csak Kappó azt mondja: “én leveszem a gagyát”. Nagyot néztem: “megőrültél?” “Azt ott ne” és mutat a fákra felakasztott farmerre, valaki kitette a hajléktalanoknak:) Hamar betettük a kerék alá, és valahogy kihajtottunk a hóból egész a városig, de a végén csak húzatni kellett hazáig…

Sokszor úgy szép a tél, ha néha bentről nézzük, és Vivaldit hallgatunk hozzá:D
Ha Vivaldi örök, akkor Cakó Ferenc vajon milyen?