Szokás szerint lekéstem a 100 éves megemlékezést, mint annak idején az iskolában. Este 9-kor értünk oda, az ajtóban megérdeklődtem: meg lehet nézni a kiállíttást. A válasz: nem, be van zárva.

Persze… itt mindig is rend volt.
Miért van ellentmondásos érzésem a Salamon Ernő Elméleti Liceummal kapcsolatban? Jó hely persze, csak mintha kicsit másról szólna, mint ami: kisvárosi líceum, egy régi épületben.

Nincs itt semmiféle 100 éves szellemiség, ami 100 évvel ezelőtt volt teljesen más, mint ami ma van. A kommunizmus és mindenféle izmusok minden embert átgyúrtak, és akit nem lehetett átgyúrni, azt eltávolították.
Salamon Ernő versei nem igazán remekművek, egy barátom viccesen mondogatta mindig: “az a költő nem költő, aki úgy lesz híressé, hogy egy iskolát neveznek el róla.”

Normális körülmények között Salamon Ernő nevét valami másra kellett volna 90-ben változtatni, de erre persze az a válasz: hát kire? Kik Gyergyószentmiklós híres szülöttei? Tényleg el kell gondolkozni, de azért van néhány.

Van néhány személyiség akiknek az élete egy igaz élet, követendő értéket sugall mai napig, de kétlem hogy Salamon Ernő költő az lenne.

100 év eltelt, tele fiatalsággal.

A komoly és elnyomó, vagy épp segíttő és emberséges tanárok szemei alatt felnőttek generációk. Gaudeamus, és iskolacsengő.

Szünet, és tízórai…

Kinek nevel egy iskola gyerekeket? A jövőnek? A városnak? Az elvándorlásnak?

Azok akiket szerettem volna látni, erre a 100 éves megemlékezésre sajnos nem tudtak eljönni. A volt osztálytársaim, akik messze élnek, mert itthon nincs lehetőség fejlődni.

És mégis…

4 évem az életemből ott telt el, ezek között a falak között. Nem engedhetem meg hogy hazudjak: a Salamon Ernő Líceumban mindig a sznobizmust láttam. Most talán más… Talán most megváltozott minden, nem tudom…

Új generációk jönnek: srácok ne hagyjátok, hogy begyúrjanak a sablonba!
Legyetek mindig nyjtottak, a jót keressétek mindenben, bízzatok egymásban, az emberekben és legfőképp saját magatokban!

Az élet szép, az élet harcz ( de cz-vel)!
Nem kell mindent elsőre elhinni, a lényeges dolgok csak a szívnek láthatóak;)
Sokszor a rendnek amire nevelnek a lényege: a kontroll. Ne lázzadjatok ok nélkül soha, de saját útotokat járjátok, el ne hagyjátok s akkor talán… Rátok ragyognak a csillagok…
Hinni kell hogy lesz jobb, és az ember ember maradhat!:)

Még egy százassal toldjuk meg, a vidám (vén) diákok generációját!