Álmomban egy koncerten voltam valami zárt helységbe, mintha a kolozsvári Stud-ház lett volna, vagy a Csíkszeredai Müv központ. A koncerten egy lány énekelt, akit meg akartam keresni a koncert végén, igen ám de az álomban nem olyan egyszerúen mennek a dolgok, hogy az énekesnőt el lehet érni… Szóval a végén egy nagy gyúródásba keveredtem az emberek között, a nagy tömeg jött-ment, lépcsőkön másztam fel és le, folyosókon futottam végig, melyek tele és tele voltak emberrel és közben az agyamba dobogott az, hogy valamit el kell mondjak ennek a lánynak, valamit fontosat… Álmomban már jártam ezen a helyen, hosszú folyosó a végén balra, és egy terem mögött, amely a leginkább egy Pesti mélygarázsra hasonlítt, fel lehet a színpadra menni. Fel fel… Ez az épület is visszatérő álomom, más álmaimban bentlakás és szobát adnak, és nézem az ágyat, mint az egyetemen a 16-osba. De most csak rohantam benne… csak rohantam… Csak mondogattam magamban azt a valamit, amit el kell mondjak. Lépcsők és kanyarok… Elsuhanó arcok… Mondanivalóm van, ebbe a furcsa épületbe célom és dolgom van az énekesnővel, a koncert után amiben ő énekelt…

És… és nem értem el hogy elmondjam,… hogy…

Ebbe ébredtem bele… Érdekes mi?:D

Azután megébredtem, a Nap már feljött, a hajnal ezer fénye, a madarak a fán, a kert amit imádok az ablakom alatt, mert reggel és este érződik a virágillat, télen néha erre járnak a cinkék.
Az akácfa Vivaldi dallamára öltözik a négy évszakba…:) Patyó 6-dikba lefestette innen az iróasztalomról vízfestékkel, egész jól sikerült… Szép kis fa amúgy… Most épp a nyár köntösét veszi fel… Most épp a hajnali napfürdőt veszi s
zembe a mező… Az illata ideérződik…A város most ébred, és most ébred az utcánk… A félénkebb virágok most nyitják ki szírmaikat a Nap cirogatására…
Nyár van, szép nyári nap…
Jó kis nap lett a végére…
Jó kis nap…

Hogy melyik énekesnő volt, ne kérdezzétek:)