Új és új visszatérés…

Hogy és ezt a pesti tipust soha megszokni nem tudnám az szinte bizonyos…

Most kivételesen egy kissebb vagyont költöttem könyvekre, szakkönyvekre melyek kellenek a doktorihoz, elemzésekre, és mindenfélére. Beleástam magam az antikváriumokba, kerestem, vállogattam… így az irattáska könyvekkel tele utazott haza.

Miért van az hogy minden kis utca stílusosabb, kedvesebb, otthonosabb mint máshol? Miért érzem hogy hazatérés? Közben meg idegen, elutasíttó, furcsa emberekkel van tele.

Szép magyar emlékek között sétál pár százezer turista. A helyiek meg, megszokták, nem büszkék, másfajta célok érdeklik, másfajta vágyak hajtják…

Valami meleg puhasáag, valami könnyű erőtlenség van itt az emberekben. Valami boldog közöny… Talán a Duna tenné? Vagy az alföldi levegő?

Ja… és időről időre épp legjobbak kényszerülnek emigracióba, épp a legjobbakat vetik börtönbe, épp a legmocskosabb kontraszelekció törtenik meg. Ez a törtenelembe majdnem mindig így volt, a rendszerváltás pedig akkora kérdőjeleket vet fel, hogy az fájdalmas. Vajon ezért lenne ilyen ez a pesti fajta?

A könyvek nem okoznak csalódást. Budapest szellemi fellegvár, tudás-város, erőss egyetemi város, akadámiai város, a tudomány fővárosa.

Bízni kell hát a jóban, a fejlődésben gazdasági, társadalmi és főleg lelki értelemben…