Érdekes tapasztalatom az, hogy az önmagukat “szabadelvűnek” tituláló polgártársaink néha a legmeredekebb szélsőségekre képesek. A szabadság érték. Számomra is érték, és a társadalomban is a legfontosabb elvek, hogy a szóllás, vallásgyakorlás, gyülekezési és mindenféle más szabadságforma érvényesüljön!
Akkor van baj, amikor pl. egyes “liberálisok” a vallást gúnyolják, mocskolják és támadják. Saját meggyőződéseimbe kutattam és vizsgáltam ezt: szeretem a vallásomot amibe beleszülettem, és a más vallások iránt nem érzek bármiféle ellenszenvet. A keresztényi szeret és humanizmus sokkal erősebb kell legyen, semmint a felekezetek vagy a vallások között ellenségeskedés legyen. Miért annyira kirekesztőek ezek a liberálisok? Egyáltalán miért szólnak bele mások hitéletébe? Ez nagyfokú tiszteletlenség.
A másik egyed, a Kritikus. Az aki mindenbe beleszól és kiosztja az észt. 100 éves városkánkban jópáran vannak ebből a fajtából. Eredetük a „sokoldalúan fejlett szocialista egyéniség”-ben kereshető, és talán az akkor megkezdett osztályharcot folytatják… Mert kritikájuk nem fejlesztő, hanem támadó és romboló.
Ahogy a „szabadelvű” nem bírja elviselni hogy valaki vallásos, úgy a „Kritikus” érdekes módon azt nem bírja ha őt kritizálják. Pontosabban a józan és logikus ellenérveket egy álláspont vagy állítás kapcsán, saját személye elleni támadásként éli meg.
Miért fontos a közösségben a józan kritika? Azért, mert ha nem mondom el neked, kedves barátom és csapat-társam, akivel együtt formáljuk a közös jövőnket, hogy valamiben hibázol, akkor hazudnék és ártanék neked, mert te nem fejlődnél, hanem leragadnál. Ha szemtől szembe nem mondjuk ki: mi a gond, akkor mindnyájan „bólogatójancsik” leszünk, és semmi esély a fejlődésre. Nagyon negatív példa: a kommunizmusba nem volt kritika, a vezérek így hatalomittasult vadállatok és zsarnokok voltak. Ugy-e nem akarjuk ezt?
Miért fordult így meg a világ?
A szabadság is érték, a tudás is érték, a racionális gondolkozás is érték, a kritikai szellem is, ha van alapja, és jószándékú indíttatású.
És sajnálatos módon közösségeinkben gyakran azt tapasztaljuk, hogy az értékek háttérbe szorulnak…
Pedig ha építkezni akarunk, jövőt formálni, épp ezek jelentik az alapot: a szeretet, tisztelet, tudás, szabadság, emberség, józanság és mértékletesség!
Madaras Szilárd blogja 
január 16, 2008 at 2:13 du.
Szerintem egy ateista embert nem is lehet racionális érvekkel meggyőzni. Önmagában ugyancsak egy vallásról van szó, az Isten nemlétében való hitről.
Ha picit jobban értenének hozzá, akkor nem agressziven, hanem kedvesen propagandáznának, mint bármelyik másik szekta.
Üdv,
január 17, 2008 at 11:14 de.
Köszönöm, hogy hozzászóltál kedves László! Valóban: a személyes meggyőződések különbözőek, ettől függetlenül racionális vagy érzelmi érvekkel de mindenképp meg kell győzzük egymást a kölcsönös tiszteletről!
Szilárd
február 7, 2008 at 8:48 de.
Az ateizmus is egy út, ahogy a kereszténység is. Ezeken az utakon mindenki máshol van, az utak átjárhatóak, és az utak közötti vátások határolják be az életszakaszokat. Az ateisták nem összetévesztendőek a szabadgondolkodókkal, bár személyes megfigyelésem alapján a legtöbb szabad gondolkodó atestából válik azzá. Az ateisták ugyanúgy kijelentő módban folytatják a diszkurzust mint a keresztények, vagy más vallások tagjai. A külömbség csak annyi, hogy az ateisták nem tömörülnek egyházakban, nem folytatnak szervezett hittérítő munkát. Az ateizmus kifelyezetten egyszemélyes út, de modszertanában a keresztenyekhez hasonló dogmatikát folytat.
A szabad godolkodó két vilád polgára. Ez egyik világ a hétköznapi, melyben következetlen, vagy ösztönszerű, ésetleg vallásosokat é ateistákat megszégyenítő dogmaikával lép fel bizonyos kérdésekben, esetlek vallásos vagy éppen ateista. Sok esetben ezeket összefüggéstelenül váltogatja. A másik világban, vasárnaponként, késő este egy kávé mellet, vagy egymás megértő társaságában csak feltételes módban folyhat a diszkurzus. A sabadság számukra nem érték mint számodra Szilárd, csak állapot.
Üdvözlettel
Kótai Levente
egy “talán” szabadgondolkodó