“Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.” (Wass Albert)

Ma a Városi Könyvtárban egy Felolvasóest keretében emlékeztünk meg a nagy íróról. Én a fenti sorokat olvastam fel és a Kedvesemre gondoltam:)

Napközbe az jutott eszembe, hogy a Wass Albert személyéhez való viszonyulás mindent elmond az egyes emberek magyarsághoz való viszonyulásához: van aki szereti, van aki utálja… vannak akik megemlékeznek és vannak akik halálra ítélték… van aki tiszteli és van aki kisbetűvel írja a nevét, mint szegény “nemecsek ernőnek”…

Wass Albert örök. Mély mondanivalója, az igazság áthatol a tiltásokon, áthatol a falakon amelyeket magunk köré emelünk, áthatol a megnemértésen, a félelmeinken és valamit legbelül érint meg. Mert üzenete: az igazság, az emberség, a magyarság, és Erdély szeretete.

“Adjátok vissza hegyeimet…”- fájdalmasan sírhatunk fel ma is elkobzott családi és közösségi örökségeink miatt.

“A kő marad…” – hiába jönnek új szelek, és változó idők, elszaladnak és az alap megmarad. Ez az alap pedig Erdély szeretete!

100 év, és ebbe a száz évbe, ebbe az írói életsorsban benne van Erdély 100 éve, a magyarság sorsa, a mi sorsunk…