Elsõ Gyergyói Örmény Napok – az elsõ nap, péntek 13
jegyében

Nem hittünk a babonának, és belevágtunk, egy
hagyományteremtõ céllal létrehozott „elsõ”
rendezvénynek, amelynek startolása épp péntek 13
délutánjára esett.
Az elõre nem tudható kellemetlen események néhány
nappal ezelõtt, úgy kezdõdtek, hogy Selyem András a
munkahelyérõl nem tudott elkérezni… Szerencse a
szerencsétlensé gben, hogy elõadását helyettesíteni
lehetett Dukai Ditta hasonló témájú bemutatójával,
viszont az hogy a Ditta busza ma reggel miért késett,
hogy társunk, aki várt rá majd lefagyott, már
nagyjából az elõjátéka volt a péntek 13-ai
hangulatnak.
Az elõadáshoz kell egy gép, egy video projektor, és
valaki aki az ezekkel jaró tyúkbeleket összeköti, a
gép mellé ül, és akkor nyomja meg a lefele gombot,
amikor az elõadó jelzi.
Na jó, de mi van akkor, amikor egy laptopról
szeretnénk vetíteni, és a projetktor oldalára sehogyse
akarja kivetíteni a slide-showt, és ráadásul kell egy
videofilmet is megnézni, és annyi a kábel, és az
érdekes kimenet, meg bemenet, hogy az ember
összezavarodik benne, tõle.
A program csúszott és mi gõzerõvel probáltunk
rájönni, mi hova jár🙂 A video nem indult, es a
hangfalak sem akartak semmi hangot kiadni.
A péntek 13-at úgy élheti túl az ember, ha vannak
jószándékú emberek a környezetében.
Zsigmond Attila, aki riportot készíteni jött gyorsan
szétszedte és müködõképessé tette a videot. Utánna
össze is rakta🙂 köszönet érte!
Berszán Árus Zsolt, a DVD kimenet-bemeneti
labirintusában próbált eligazítani🙂 köszönet érte!
Dánel Boti megérkezett a saját laptopjával, kimentve
ez által🙂 köszönet érte!
És így, kicsit megkésve indulhatott a rendezvény.
Madaras Szilárd a felvezetõben az örménység
értéktermtõ voltáról beszélt, amely fõleg most a 100
évet évforduló kapcsán kötelez minket, hogy
beszéljünk, errõl a “teremtõ értékrõl”, és a
közösségrõl. Valamint arrõl, hogy Görög Joachim
személyisége méltó arra hogy ezen fiatal csapat nevévé
válassza.
Fõtisztelendõ Baróti László Sándor bevezetõjében
elmondta, hogy Gyergyóban élt egy értékes ember, Görög
Joachim volt a neve, a közösségéért mindenre képes
volt. Nagytudású egyházi, közéleti pap volt, akit úgy
az örménység, mint a magyarság sajátjának tartott.
Nagyban hozzájárult, a várossáalakuláshoz, illetve
1920 után szenátorként képviselte a kissebbségbe
szorult magyarságot.
Dukai Ditta bemutatta Örményországot, megtudtuk pl,
hogy a jólelkû örmények táblát emeltek a kivágott
fáknak, szobrot, egy virágárusnak, aki a gyerekeknek
ingyen osztogatta, hogy Jereván városterve egy
körkörös ívekbe zárt sokszög, az Ararát nem látszik
mindig, de néha mint egy égi jel felbukkan, és mégis
minden örmény a házát úgy építi, hogy rálátása legyen.
Igényesség keveredik a keleti érzülettel, az emberi
kötõdések mélyebbek, és az utcán szeretnek sok mindent
megbeszélni, a közösségben, szeretik a hagyományokat,
és a saját kultúrájukat becsülik, szeretik,
barátságosak az idegenekkel, minket magyarokat
különösen kedvelnek.
A Vodka Lemon, egy nagyon kedves humoros film volt, az
örmény vidéki hétköznapokról.

Köszönet hogy eljöttetek!
Buslig Barna, Fehér Csongor, Madaras Szilárd, és aki
csak virtuálisan volt velünk, de így is nagyon izgult
sikerünkért: Selyem András.