Madaras Szilárd blogja

A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ, és a

Görög Joachim Társaság

közös szervezésében kerül sor:

“Örmény sors a világban”

címmel Hrair Topouchian úr előadására, az Ázsiában levő örmény közösségről.

Időpont és helyszín:

2008, június 30, hétfőn este 7 órakor, a ProArt Galériában.

Támogató: Pro Art Galéria.

A plakátot Buslig Barna készítette:

Új és új visszatérés…

Hogy és ezt a pesti tipust soha megszokni nem tudnám az szinte bizonyos…

Most kivételesen egy kissebb vagyont költöttem könyvekre, szakkönyvekre melyek kellenek a doktorihoz, elemzésekre, és mindenfélére. Beleástam magam az antikváriumokba, kerestem, vállogattam… így az irattáska könyvekkel tele utazott haza.

Miért van az hogy minden kis utca stílusosabb, kedvesebb, otthonosabb mint máshol? Miért érzem hogy hazatérés? Közben meg idegen, elutasíttó, furcsa emberekkel van tele.

Szép magyar emlékek között sétál pár százezer turista. A helyiek meg, megszokták, nem büszkék, másfajta célok érdeklik, másfajta vágyak hajtják…

Valami meleg puhasáag, valami könnyű erőtlenség van itt az emberekben. Valami boldog közöny… Talán a Duna tenné? Vagy az alföldi levegő?

Ja… és időről időre épp legjobbak kényszerülnek emigracióba, épp a legjobbakat vetik börtönbe, épp a legmocskosabb kontraszelekció törtenik meg. Ez a törtenelembe majdnem mindig így volt, a rendszerváltás pedig akkora kérdőjeleket vet fel, hogy az fájdalmas. Vajon ezért lenne ilyen ez a pesti fajta?

A könyvek nem okoznak csalódást. Budapest szellemi fellegvár, tudás-város, erőss egyetemi város, akadámiai város, a tudomány fővárosa.

Bízni kell hát a jóban, a fejlődésben gazdasági, társadalmi és főleg lelki értelemben…

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
…………………………….
…………………………….

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erõ, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hûség van jelen
az üres ûrben tántorgó világon.

(1937. október)