Meghívó

A Görög Joachim Társaság

szeretettel meghívja,

2008 május 13-án, kedden 18 órától, a ProArt galériába

Dr. Száva Tibor:

“Gyergyói- és Szépvízi Magyarörmények Nyomában”

című könyvének bemutatójára.

A könyvet, amely az örmény családfakutatásban folytatott több éves munka eredménye, Rokaly József nyugdíjas történelemtanár méltatja.

Petőfi: A TÉLI ESTÉK

-részlet-

Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?

Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,

Adván néki meleg hajlékot s családot.

Milyen boldogság most a jó meleg szoba,

S meleg szobában a barátságos család!

Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,

Ha van honnan rakni a kandallóra fát,

S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe

Röpül tán, most beszáll a szív közepébe.

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!

El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.

A családfõ ott fenn ûl a nagy asztalnál

Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,

Szájokban a pipa, elõttök palack áll

Megtelve a pince legrégibb borával;

A palack fenekét nem lelik, akárhogy

Iparkodnak… ujra megtelik, ha már fogy.

Kinálgatja õket a jó háziasszony,

Ne félj, hogy tisztjébõl valamit mulasszon,

Hej mert õ nagyon jól tudja, mit mikép kell,

A kötelességét õ jól megtanulta,

Nem bánik könnyen a ház becsületével,

Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.

Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:

“Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!”

Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,

S ha kiég pipájok, ujra rátöltenek,

És mint a pipafüst csavarog a légben,

Akkép csavarognak szanaszét elméik,

És ami már régen elmult, nagyon régen,

Összeszedegetik, sorra elregélik.

Akitõl nincs messze az élet határa,

Nem elõre szeret nézni, hanem hátra.

A kis asztal mellett egy ifjú s egy lyányka,

Fiatal pár, nem is a mult idõt hányja.

Mit is törõdnének a multtal? az élet

Elõttök vagyon még, nem a hátok megett;

Lelkök a jövendõ látkörébe tévedt,

Merengve nézik a rózsafelhõs eget.

Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,

Tudja a jóisten, mégis jól mulatnak.

Amott hátul pedig a kemence körûl

Az apró-cseprõség zúgva-zsibongva ûl,

Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek

Kártyából tornyokat csinál… épít, rombol…

Ûzi pillangóit a boldog jelennek,

Tennapot felejtett, holnapra nem gondol.-

Lám, ki hinné, minnyi fér el egy kis helyen:

Itt van egy szobában mult, jövõ és jelen!

Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a

Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.

Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,

Lovait itatj’ a kocsis éjszakára.

Húzzák a cigányok valami víg toron,

Távolról hangzik a bõgõ mormogása.

S e különféle zaj ott benn a szobába’

Összefoly egy csendes, lágy harmóniába.

Esik a hó, mégis fekete az útca,

Nagy, vastag sötétség egészen behúzta.

Járó-kelõ ember nem is igen akad,

Egy-egy látogató megy csak hazafelé,

Lámpája megvillan az ablakok alatt,

S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,

Eltûnik a lámpa, s benn levõk pedig

Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?