Madaras Szilárd blogja

 Weöres Sándor: Majomország

Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.

Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.

A HOMÁLY DICSÉRETE
[ELOGIO DE LA SOMBRA]

Somlyó György fordítása

Az öregség (mások nevezik így)
boldogságunk évada is lehet.
A vadállat halott, vagy majdnem az.
Marad az ember és a lelke.
Így élek homályosan csillogó formák között,
ez még nem a teljes sötétség.
Buenos Aires,
mely rég külvárosokra szakadozva
nyúlt a végtelen préribe,
megint csak a Recoleta lett, a Retiro,
az Once bizonytalan utcái,
azok a düledező öreg házak,
amiket még most is Délnek nevezünk.
Hosszú életem során körülvett a dolgok sokasága,
Abdérai Démokritosz kiszúrta a szemét, hogy eszmélkedjen,
az én Démokritoszom az idő lett.
Nem bántó ez a félhomály,
mintha egy enyhe lejtőn csordogálna,
akár az örökkévalóság.
Barátaim elvesztették az arcukat,
de a nők most is olyanok, mint annyi év előtt,
nem tudom, megváltozott-e ez az utcasarok,
s a könyvek lapjain nem állnak betűk.
Mindettől megszállhatna a rémület,
de szelídnek érzem, mint egy hazatérést.
Szövegek nemzedékei születtek e földre,
és én csak néhányat olvastam közülük,
s ezeket olvasom emlékezetben újra,
olvasom és alakítgatom.
Délről, keletről, északról, nyugatról
összefutnak az utak, amik elvezettek
magam titkos középpontjához.
Ezek az utak léptek voltak és léptek visszhangjai,
nők, férfiak, haláltusák, feltámadások,
nappalok és éjszakák,
álmok és félálmok,
a tegnapnak, a világ minden tegnapjának
minden legkisebb mozzanata,
a Dán erős kardja és a Perzsa holdja,
a holtak tettei,
a viszonzott szerelem, a szavak,
Emerson és a hó, s még annyi minden.
Most már elfeledhetem őket. Magam középpontjához érkezem,
a magam algebrájához és kulcsához,
a magam tükréhez.
Rövidesen megtudom, ki vagyok.

William Blake: AZ ÁRTATLANSÁG JÖVENDÖLÉSEI

Fordította: Kálnoky László

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.

Egy kalitkába zárt vörösbegy
Láttán az egek dühöngnek.
Egy galambdúc, galambbal telve,
Poklot késztet félelemre.
A gazda éhenhalt ebe
Országos vész előjele.
A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre.
Az űzött nyúl ha fölsivít,
Az agyból rostokat szakít.
Szárnyán sebzett pacsirta véget
Vet a kerub énekének.
A vad kakas, a harchoz edzett,
Kelő napot elijeszthet.
Az oroszlán s farkas ha fölbőg,
Egy-egy lelket veszít az ördög.
A kóbor szarvas ha csatangol,
Védi lelkünket a gondtól.
Közviszályt szül a juh halála,
De a böllérkést megbocsátja.
Ki bántja az ökörszemet,
Utálják azt az emberek.
Ki az ökröt ingereli,
Asszony azt sosem öleli.
A rossz kölyök, ki legyet öl,
Menekül majd a pók elöl.
Ki gyötri lelkét a bogárnak,
Végtelen éjben sző az árnyat.
Hernyója a zöld falevélnek
Anyád siralmát mondja néked.
Ne csapj agyon se molyt, se lepkét,
Mert a Végítélet jöhet még.
Ki harcra nyergel paripát,
A pólus gátján nem jut át.
Az özvegy macskáját etesd,
Koldus ebét, s kövér lehetsz.

A denevér, mely este száll,
Hitetlen észtől messze száll.
Bagoly huhogja éjen át
A hitetlen iszonyát.
Szúnyog a nyárról zengedez, de
Rágalom fullánkmérge benne.
Kígyó, skorpió marnak, ölnek
Lábnyirkával a kárörömnek.
A mézelő méh mérge meg
A művész-irigységgel egy.
Rossz szándékkal mondott igazság
Többet árt, mint bármely hazugság.
Öröm és bú szőttese
Az égi lélek köntöse;
Minden kín és gyász alatt
Öröm fut, selyem-patak.
Így a legjobb minekünk:
Búra s örömre születünk;
Aki ezt megérti jól,
Bárhová megy, nem botol.
Elsőbb a pólyánál a kisded;
Szerszámok és kezek születtek
Mindenütt a földön, azt
Tudja jól minden paraszt.
Szemünk valamennyi könnyét
Kisdeddé váltja az öröklét;
Tünde nők karjukba kapják
S öngyönyörére visszaadják.
Bőgés, ugatás, bégetés
Égre csapó hullámverés.
Pálcázott gyermek ha kiált,
Bosszúra hívja a halált.
Ki a gyermek hitén mulat,
Gúnyolt lesz vénen, s hant alatt.
Ki gyermeket kétségre oktat,
Sírjában mindörökre rothad.
Gyermek hitén ki nem nevet,
Győz pokol s halál felett.
Gyerek játéka, agg esze
Két évszak gyümölcsszürete.
A vallató bármily ravaszdi,
Sohase tud majd számot adni.
Ki a kétkedésnek felel,
A tudás fényét oltja el.
Tücsökszó, találós mese,
Más válasz nem kell sose.
Ha hangya mászik, sas repül,
A sánta bölcselet derül.
Ki a szemének se hisz,
Sohase hisz, tégy bármit is.
Csöppet kételkedne csak,
Kihűlne már a hold s a nap.
Herceg palástja, koldus-condrák
Fukar zsákjában mérges gombák.
A koldus-gönc ha föllebeg,
Ronggyá tépi az eget.
Drágább a szegény garasa,
Mint Afrikának aranya.
Egy munkástól zsarolt garaska
A fukar földjét veszi, adja;
Vagy, ha pártolják az egek,
Nemzetet adhat és vehet.
Kard, puska, mit katona fog,
Bénulttá sújt hév napot.
A legmaróbb mérget pedig
Caesar babérjából nyerik.
Az embert más meg nem gyalázza
Úgy, mint fegyverzete igája.
Aranyeke gyémántja láttán
Békés munkát köszönt az ármány.
Szenvedélyből jót cselekedhetsz,
De ha szenvedélyed van, rajtaveszthetsz.
Szajha, s kártyás, kinek papírt ad
A hatóság, nemzetet irthat.
Vijjogása az utcalánynak
Szemfedőt sző vén Angliának.
Nyertes, vesztes zsivaja ágál
Holt Anglia ravatalánál.

Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán.
Tévhitre vezettetünk,
Ha nem éber a szemünk,
Az éjszülöttek az éjbe enyésznek,
Mert a fényben aludt a lélek.
Isten jő, s ő a szegény
Éjlakó lelkeknek a fény;
De ember-formát ölt magára,
Ha Napfény-ország népe látja.

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

(1994)

A város örmény származású lakóinak tiszteletére a hét végén II. Gyergyói Örmény Napok címmel szerveztek ünnepi találkozót Gyergyószentmiklóson. Madaras Szilárd szervező lapunknak elmondta, az idei rendezvény vezérfonala „az örmények és székelyek kapcsolata, illetve az örmény-székely kettős identitás boncolgatása ” volt.
Becsek Garda Dezső történész, parlamenti képviselő előadásában a székelyek és örmények együttéléséről, a két kultúra átöröklött és egymásra ható vonásairól beszélt.

Mint ismertette: 1637-ből származó dokumentumok bizonyítják, hogy már a középkorban jelentős szerepet játszottak az örmények Gyergyó életében, meghatározó módon vettek részt a város polgárosodási folyamatában, nekik köszönhetően fejlődött az ipar és a kereskedelem. A rendezvénysorozat másnapján Veress Ilka szociológus bemutatta a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tevékenységét, illetve dr. Száva Tibor Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában címû készülő könyvéből kaptak ízelítőt az érdeklődők. Az ünnepségen közéleti munkásságáért az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület díját adományozták Rokaly József történésznek.

Jánossy Aliz
www.kronika.ro

Örmény-hétvége Gyergyóban

Erdély FM

————————–

Új magyar szó:

Többet az örmény kultúráért

A ProArt Galériában sorra kerülő, hagyományteremtő rendezvény előadásai a székely–örmény kapcsolatról, történelemről és együttélésről szóltak.

„Annyira átfogó és színes az örmény kultúra, hogy minden évben pár örmény nap és néhány örmény kulturális rendezvény nyugodtan belefér Gyergyószentmiklós életébe” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a hétvégén az immár másodszor megrendezett Gyergyói Örmény Napokat Madaras Szilárd szervező, a Görög Joachim Társaság részéről.

A ProArt Galériában sorra kerülő, hagyományteremtő rendezvény előadásai a székely–örmény kapcsolatról, történelemről és együttélésről szóltak. A megnyitó után előadást tartott Becsek Garda Dezső történész, képviselő, majd Beder Tibor Megidézett múlt című könyvét mutatta be Bajna György költő, újságíró.

Veress Ilka a kolozsvári kisebbségkutató intézet tevékenységének témába illő részéről számolt be. A húsvét utáni első hétvégén megtartott rendezvénynek idén is sok látogatója volt.

Forrás:

http://umsz.manna.ro/tarsadalom/tobbet_az_ormeny_kulturaert_2008_03_31.html

Hargita Népe:

Örmény napok Gyergyóban Tegnap kezdődött, ma folytatódik a Görög Joachim Társaság által szervezett II. Gyergyói Örmény napok a rendezvénysorozata, mely székelység és örménység együttélésére fekteti a hangsúlyt.

„Annyira széles és színes az örmény kultúra, hogy évente több örmény nap is belefér Gyergyószentmiklós életébe, annál is inkább, hogy e városnak mindig meghatározó tényezője volt a helyi örménység, a ma is élő közösség” – határozta meg az örmény napok célját Madaras Szilárd szervező.

A tegnap dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő szólt a gyergyószentmiklósi örmények és székelyek együttéléséről, arról, hogy itt területi autonómiát vívott ki magának ez a nép, hozzájárulva a fejlődéshez, letéve az ipar alapjait, alakítva a kereskedelmet.

–A közös múlt lehetőséget fog biztosítani egy boldogabb jövőnek, hiszen nekünk nem csak múltunk, közös jövőnk is kell legyen – fogalmazott a történész.

Beder Tibornak kettős feladat jutott ez alkalommal: ő adta át Rokaly József történésznek közélet-gazdagító munkájáért az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díját, ugyanakkor bemutatta új kötetét az egybegyűlteknek, a Megidézett múltat, melyben örmény gyökereit tárja fel dédnagyanyja, Zárug Mária megidézésével. Azt a kötetet, melyben – méltatója, Bajna György szerint – magyar és örmény jegyek egyaránt becses ereklyék, mely ébresztő és önazonosság-erősítő.

http://www.hhrf.org/hargitanepe/2008/marc/hn080329.htm#E15E29

Örmények és székelyek

http://www.erdelyfm.ro/hir:2034/%D6rm%E9ny-h%E9tv%E9ge

http://www.figyelo.ro/gyergyoszek/ormeny-hetvege-gyergyoban.html

http://erdely.ma/kultura.php?id=34704

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? 

Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

Hála Istennek, és a számos résztvevőnek szerencsésen lezajlott a Második Gyergyói Örmény Napok rendezvényünk.

Tematikusan az örmény-székely együttélés, közös történelmi múlt és identitás kérdései köré csoportosítottuk ez évben az előadásokat.

Dr Becsek Garda Dezső a gyergyószentmiklósi kereskedőkről, a Melcantile Forumról, az egymás mellett élés szabályairól szólt.

Beder Tibor előzetes kérése volt, hogy az örmény napok keretében adja át Rokaly József tanár úrnak, az EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) dijját, élete munkásságanak elismeréseként. Az ünnepeltet Lakatos Mihály igazgató méltatta.

Beder Tibor „Megidézett múlt” című könyvét Bajna György mutatta be, előadásában a szerző a kisebbségi sorsunkról is érdekes megállapításokat tett: a Kárpát medencében, ha feltennénk a kérdést melyik nép kit tart ellenszenvesnek, mi magyarok vagyunk elsők. Az örmények törökországi helyzete hasonló.

A múlt bennünk él, a történelem nemcsak a jelentős személyiségek, hanem a kisemberek sorsán keresztül is megismerhető, mert minden családban vannak olyan felmenők, akikre joggal lehetünk büszkék.

Szombaton Veress Ilka a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkáját ismertette. Sajnos nem volt egyértelműen pozitív a megítélése az intézetnek, sokan azt nehezményezték, hogy az erdélyi örmény származású magyarokat együtt kutatják a teljes romániai örménységgel.

Dr Száva Tibor Bécsben élő családfakutató sok éves munkájának eredménye a „Gyergyói és Szépvízi örmények nyomában” könyv, amelynek előzetes bemutatására került most sor, valamint az örmény családnevek ismertetésére.

A közönség részéről sok kérdés érkezett. A könyv bemutatását május 13-án tartjuk.

Fórika Sebestyén tolmácsolásában meghallgattuk a „Honvágy” című verset, majd Budai Merza Pál mutatta be Czetz János életét.

Köszönöm Buslig Barnának, Ilyés Imrének a szervezésben nyújtott segítséget és a szép fotókat. Kolcsár Bélának, valamint a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központnak, hogy partner volt a szervezésben, Marika néninek az Ora International szervezetnek, valamint a ProArt galériénak, hogy helyett adtak a rendezvénynek! A GyergyóTv-nek és a FényTv-nek hogy tudósítottak rólunk!

Ugyanakkor köszönöm minden érdeklődnek és lelki támogatónak, akik együttérzésükkel segítettek!

És köszönöm azoknak akik jelenlétükkel megtiszteltek!

Szilárd

A tavasz eljövetelével újjult erővel álltunk neki a Második Gyergyói ÖrményNapok megszervezésének. Most hétvégén lesz: családmese egy örmény származásó 1848-as táborokról, 2 könyvbemutató, történelem, családfakutatás, identitás kutatás. Mindaz ami az “Örmények és Székelyek” mottó alatt megvalósul.

Az európai értékek itt kezdődnek: egymás tisztele, békés egymás mellett élés, a hagyományok tisztelete.

Két mottót találtunk, két szép idézetet ami ezt az örmény-székely kettőséget leírja:

“Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék” (Wörösmaty)

“Ember vésd szívedbe, ez a föld mindig székely volt és az is marad” -gyergyóalfavi kőtábla a templomkertben.

A rendezvényünknek weboldala is készült Csongi jóvoltából, ime a mű:

http://ormenynapok.uw.hu/

illetve plakátja, Barni jóvoltából:

http://ormenynapok.uw.hu/images/Plakat2008.jpg

Végül pedig egy kis szép örmény zene, csak az igényeseknek:)

Az idén Húsvét korai időpontja miatt, Nagyszerda március 19-ére esett. A hagyományossá vált örmény plébánia által szervezett keresztút, rendszerint en napon van.

Általába kétfajta időjárás volt eddig: a fagyos kissé vagy nagyobb mértékben hideg, vagy az esős-havas esős szeles.

Idén a fagyos szeles, hideg idő ellenére közel 200-an vágtunk útnak a Szent Anna kápolna felé. A gyenge havazás induláskor nem tudta elvenni senki jókedvét, de azért érződött: ez keményebb próbatétel lesz.

A fáklyás keresztút Jézus szenvedéstörténetének felelevenítése.

Az pedig hogy a Szent Anna kápolnáig tart, utazás térben és lélekben, a mindennapok földi szürkeségén túl, felfele, a sűrűsödő sötétben, amelyben a fáklyák imbolygó fénye ad megvilágítást és erőt. A Szent Anna kápolna jelképes hely Gyergyószentmiklós számára, meggyőződésem hogy legalább annyira ősi mint a Csíksomlyói Kegyhely.

A megmenekülés jelképe is Gyergyó számára, hisz az 1719-es pestisjárvány idején ide menekült a város lakósságának egy része.

A www.rejtekhely.ro így írja le a két kápolna történetét:

„Gyergyószentmiklóstól északra, a Csobot-hegyen 1087 méter magasságban testvéri közelségben építették fel a magyar és az örmény kápolnát. A Szent Anna-kápolna homlokzatán felirat örökíti meg a kápolna építésének idejét és jelentőségét: „Építette hálából Gyergyószentmiklós község életbenmaradt 700 főt számláló lakossága az 1633, 1646, 1677-es nagy pestisjárványok utn, az Úrnak 1678. esztendejében örök emlékül”.

A kápolna építészeti jelentősége, hogy az Európában előforduló 11 karéjos kápolnából 3 Erdélyben található, ebből egyik a Szent Anna-kápolna. A másik kettő a perkői és a székelyudvarhelyi Jézus-kápolna.

A Szent Anna-kápolna helyén feltehetően a 13. században márállott egy kápolna. A 18. században a Szent Anna-kápolna nyugati karéját lebontották és egy hajót építettek hozzá. A megmaradt három karéjból szentély lett, amelynek északi és déli ablaka kőkeretű ésfélkörívvel záródik.”

Saját fotóim:

Buslig Barni fotói:

Még mindig azt vallom, hogy csak értékek alapján lehet építkezni! És ezek az értékeink itt vannak körülöttünk, az örökségünkben, itt a városunkban! Ilyen például a gyergyói örménység számomra. Gyergyoszentmiklós jelenleg a félig-meddig értelmetlen csaták színhelye sajnos. De az aki a várost szereti ezen túl kell lépjen. Gyergyoszentmiklós őseim és őseink öröksége, valami belőlünk.

Ezt tartsuk szem előtt, amikor Gyergyóért akarunk tenni!