“Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.” (Wass Albert)
Ma a Városi Könyvtárban egy Felolvasóest keretében emlékeztünk meg a nagy íróról. Én a fenti sorokat olvastam fel és a Kedvesemre gondoltam:)
Napközbe az jutott eszembe, hogy a Wass Albert személyéhez való viszonyulás mindent elmond az egyes emberek magyarsághoz való viszonyulásához: van aki szereti, van aki utálja… vannak akik megemlékeznek és vannak akik halálra ítélték… van aki tiszteli és van aki kisbetűvel írja a nevét, mint szegény “nemecsek ernőnek”…
Wass Albert örök. Mély mondanivalója, az igazság áthatol a tiltásokon, áthatol a falakon amelyeket magunk köré emelünk, áthatol a megnemértésen, a félelmeinken és valamit legbelül érint meg. Mert üzenete: az igazság, az emberség, a magyarság, és Erdély szeretete.
“Adjátok vissza hegyeimet…”- fájdalmasan sírhatunk fel ma is elkobzott családi és közösségi örökségeink miatt.
“A kő marad…” – hiába jönnek új szelek, és változó idők, elszaladnak és az alap megmarad. Ez az alap pedig Erdély szeretete!
100 év, és ebbe a száz évbe, ebbe az írói életsorsban benne van Erdély 100 éve, a magyarság sorsa, a mi sorsunk…
január 9, 2008 at 10:47 pm
Olvasni nagyon jó volt Wass Albertet. Jókat derültem, együtt keseregtem Mózsival.
Ami nem tetszik, az az, hogy a nagyon lelkes honszeretők le próbálják tuszkolni az ember torkán. Emellé olyan személyi kultuszt építenek, ami lehet, hogy sokaknak egyszerűen sok. Mert ha nem szereted W.A-t, akkor már nem is vagy magyar, ugye? Szóval persze, olvassuk, és olvastassuk a gyerekeinkkel, de a mérték itt is fontos lenne, hogy ne utálják meg azért (mint sokan pl. Petőfit), mert annyira bálványozva, kötelezővé téve van.
január 9, 2008 at 11:07 pm
Érdekes amit írtál Izolda, mert eddig olyan emberekkel voltam körülvéve, akik rajonganak Wass Albertért és ezért nem is figyeltem fel rá, hogy egyeseket pl. egy túlzott élménybeszámoló is akár irritálhat. Érdekes és megfontolandó az észrevételed.
Én is kicsit olyan voltam Orwellel szemben mint a Petőfi/Wass antiszimpatizánsok.
Hm… tényleg jobban belegondolva egykét munkatársam valóban libabőrös lesz Petőfitől is és Wass Alberttől is.
Vajon “megerőszakolták” őket (lelkileg) a nagy magyarok?
Ehhez még azt tudnám hozzáfüzni, hogy mikor egy egyetemi csoporttársam 40 percen keresztül ecsetelte Orwelltől az 1984-t, akkor már alig vártam, hogy megszabaduljak tőle. Mostanra pedig egyik kedvenc regényem lett.
Talán majd ők is saját maguktól rátalálhatnak W.A. értékeire, mint én Orwelléire.
Azért A Kedvencem még mindig a “Tizenhárom almafa”
január 10, 2008 at 5:47 am
Az én beszámolómban arra fektettem a hangsúlyt, hogy Wass Albertre mint íróra emlekeztünk.
Izolda: akik próbálják letuszkolni az ember torkán, vagy csak elpolitizálják szerintem bűnt követnek el!! Elsősorban az értékekre kell figyelni, amelyeket erdélyi íróként megfogalmazott!!
Botond: ez természetes, mert mi magunk választjuk meg barátainkat, és nekik hozzánk hasonlóan ugyanazok jelentik az értéket! Az a munkatársad, aki “libabőrös lesz” szerintem nem ismeri fel ezeket az értékeket, azt javaslom, hogy ne bántsd, vagy neheztelj rá emiatt, hanem vedd a “kő marad” sorokat, vagy a “Nagypénteki sirató” verset és magyarázd el neki.
Szerintem az értékek nagyon is jól megfogalmazhatóak és átadhatóak!:)
Sz.
január 10, 2008 at 12:08 pm
Átadhatóak, csak a hogyanra kell nagyon odafigyelni! Én is voltam Wass megemlékezésen [sőt Botond is 8)], és volt egy-két szónok, aki ömlengett, túlzott, idealizált és átpolitizált. Amivel nem tesznek jót, mert ezzel a Wass-könyveket (még) nem olvasó többieket nem vonzani, hanem taszítani fogják.
Magyarázd el neki, ha látod, hogy nem kíván el a pokolba.