Madaras Szilárd blogja

Az igazi tél itt kezdődik (katt a ppt-re):

igazitel.ppt

Szilárd:)

Elsõ Gyergyói Örmény Napok – az elsõ nap, péntek 13
jegyében

Nem hittünk a babonának, és belevágtunk, egy
hagyományteremtõ céllal létrehozott „elsõ”
rendezvénynek, amelynek startolása épp péntek 13
délutánjára esett.
Az elõre nem tudható kellemetlen események néhány
nappal ezelõtt, úgy kezdõdtek, hogy Selyem András a
munkahelyérõl nem tudott elkérezni… Szerencse a
szerencsétlensé gben, hogy elõadását helyettesíteni
lehetett Dukai Ditta hasonló témájú bemutatójával,
viszont az hogy a Ditta busza ma reggel miért késett,
hogy társunk, aki várt rá majd lefagyott, már
nagyjából az elõjátéka volt a péntek 13-ai
hangulatnak.
Az elõadáshoz kell egy gép, egy video projektor, és
valaki aki az ezekkel jaró tyúkbeleket összeköti, a
gép mellé ül, és akkor nyomja meg a lefele gombot,
amikor az elõadó jelzi.
Na jó, de mi van akkor, amikor egy laptopról
szeretnénk vetíteni, és a projetktor oldalára sehogyse
akarja kivetíteni a slide-showt, és ráadásul kell egy
videofilmet is megnézni, és annyi a kábel, és az
érdekes kimenet, meg bemenet, hogy az ember
összezavarodik benne, tõle.
A program csúszott és mi gõzerõvel probáltunk
rájönni, mi hova jár A video nem indult, es a
hangfalak sem akartak semmi hangot kiadni.
A péntek 13-at úgy élheti túl az ember, ha vannak
jószándékú emberek a környezetében.
Zsigmond Attila, aki riportot készíteni jött gyorsan
szétszedte és müködõképessé tette a videot. Utánna
össze is rakta köszönet érte!
Berszán Árus Zsolt, a DVD kimenet-bemeneti
labirintusában próbált eligazítani köszönet érte!
Dánel Boti megérkezett a saját laptopjával, kimentve
ez által köszönet érte!
És így, kicsit megkésve indulhatott a rendezvény.
Madaras Szilárd a felvezetõben az örménység
értéktermtõ voltáról beszélt, amely fõleg most a 100
évet évforduló kapcsán kötelez minket, hogy
beszéljünk, errõl a “teremtõ értékrõl”, és a
közösségrõl. Valamint arrõl, hogy Görög Joachim
személyisége méltó arra hogy ezen fiatal csapat nevévé
válassza.
Fõtisztelendõ Baróti László Sándor bevezetõjében
elmondta, hogy Gyergyóban élt egy értékes ember, Görög
Joachim volt a neve, a közösségéért mindenre képes
volt. Nagytudású egyházi, közéleti pap volt, akit úgy
az örménység, mint a magyarság sajátjának tartott.
Nagyban hozzájárult, a várossáalakuláshoz, illetve
1920 után szenátorként képviselte a kissebbségbe
szorult magyarságot.
Dukai Ditta bemutatta Örményországot, megtudtuk pl,
hogy a jólelkû örmények táblát emeltek a kivágott
fáknak, szobrot, egy virágárusnak, aki a gyerekeknek
ingyen osztogatta, hogy Jereván városterve egy
körkörös ívekbe zárt sokszög, az Ararát nem látszik
mindig, de néha mint egy égi jel felbukkan, és mégis
minden örmény a házát úgy építi, hogy rálátása legyen.
Igényesség keveredik a keleti érzülettel, az emberi
kötõdések mélyebbek, és az utcán szeretnek sok mindent
megbeszélni, a közösségben, szeretik a hagyományokat,
és a saját kultúrájukat becsülik, szeretik,
barátságosak az idegenekkel, minket magyarokat
különösen kedvelnek.
A Vodka Lemon, egy nagyon kedves humoros film volt, az
örmény vidéki hétköznapokról.

Köszönet hogy eljöttetek!
Buslig Barna, Fehér Csongor, Madaras Szilárd, és aki
csak virtuálisan volt velünk, de így is nagyon izgult
sikerünkért: Selyem András.

Masodik nap, ma mar kevesebbe voltunk, a foteren a
reggel kb 15-on huztunk kesztyut. A nap sztarja azt
hiszem Bruce Rosenberg, aki ahhoz kepest hogy amerikai
vendeg, es onkentes varosunkban a legnagyobb
gondossaggal szedegette az eldobott szivarcsikkeket a
Foteren:)

A figyelmet felkelteni viszont sikerult:) es ehhez nem
kellet mas, mint egy allandoan vidam gyergyoi fiatal,
akit a baratai csak Blue-nak neveznek, aki szepen
bement a piacra es teli torokbol hivta fel a figyelmet
a nagytakaritasi akciora:)

Osztan voltak akik egy az egybe megkoszontek:
koszonjuk fiatalok s azzal mentek tovabb, voltak akik,
na es ez erdekes! a szemetet a mi zsakumkba dobtak,
mert a posta utcaba nincs szemetes kuka!!

Sikerult barataim! A szemet ellen kemeny harcot
vivtunk, es most hetvegen gyoztunk!!:)
A mentalitas valtashoz, azonban meg tobb kell!
Szila`rd

A Nagytakaritas elso napjanak margojara

Most ahogy faradtan irom ezeket a sorokat, erzem:
SIKERULT!:)
Sikerult a Nagytakaritasi akcio, mindenki hallotta
arrol hogy a fiatalok osszefogtak s eldontottek hogy
hadat uzennek a szemetnek, ami ellep.

Olyan jo erzes volt ma latni a tenniakarast!

En az 5-os csapatba voltam, azt a szemet-mezot
vallaltuk, hogy kitakaritsuk, amit a plakaton (nezz
szeo, mit latsz) mindenki lathatott mar lassan egy
hete! Itt az IMG blokkja mellett 2 csapat indult, jo
30-35 fiatal huzta fel a gumkesztyut hogy lenyuljon
egy -egy szemetert, mert szemet az volt:)
Utanna mi vasutallomas elott, es a fak kozott
takaritottunk, es haladtunk a vasuti sorompo fele.
Mar az IMG blokk mellett beszalltak segiteni a kis
cigany gyerekek, akik eleg ugyesen szedtek is:) ez
volt a legkellemesebb tapasztalatom, ma, ha csak ennyi
tortent volna mar megerte volna a mai akcio.
egyszeruen lattak hogy mindenki szedi a szemetet es
nekialltak ok is, a sajat lakokornyezetukbe amugy:)
Profi volt na.:)
Utanna a Kossuth utca kovetkezett, itt mas csapatok is
jottek, igy egyszerre tobb helyen folyt a takaritasa.
Jott az erosites:) Sok lako, mint peldaul Bajna Gyuri
bacsi is csatlakozott, es a lakasa elott takaritott.: )

A Kossuth utca utan, a Bucsin negyedbe gyult ossze a
tobb csapatbol megmaradt lassan kimerulo tarsasag,
akikkel ujjult nekifutamodassal a jatszoteret
takaritottuk ki. Es ami kimaradt.

A szemet olyan extremitasokkal lepett meg, mint pl a
vasut kornyeken a sracokkal talaltunk egy
lab-gipszet: )), egy terden aluli jol korulfaslizott
valamit (van foto), egy kipufogo csovet, ovszer a
jatszoteren, a pamperst lehet nem illik reklamozni:) )
es mas hasonlo erdekessegek: )

No de ez isegy korkep.
Profi volt az onzetlenseg, a tenniakaras, es az ahogy
probaltak a fiatalok felrazni az emberkeket,
hangosbemondoval is.
Itt a mentalitasvaltast ilyenekkel tudjuk elerni!:)

Szep volt fiuk, lanyok!:) Sikerult!:)
Madaras Szila`rd
2007.03.30

u.i. Talalkozunk holnap reggel 9-kor a Foteren!:)

Fotók: http://gyff.8k.ro/kepek1.html

És itt: http://www.hi5.com/friend/photos/displayManageAlbum.do?albumId=99820033&ownerId=142077112

Angyalokká váltunk?

A GYFF egyik legérdekesebb hetét zártuk, mert most kivételesen nem a fiatalokkal, hanem a legkisebbekkel, és ezek közül is a rászorulókkal foglalkoztunk.

Két program bontakozott ki a Karácsony előtti héten: a Magyar Rajzfilm Napja, a Városi Könyvtárral közösen, illetve az árvaházi gyerekeknél az angyaljárás.

A Magyar Rajzfilmnappal a legkisebbeknek állítottunk össze programot, nagyon tetszett nekik.

Az angyaljárás szervezői Málnási Huba és Hegyi Barni barátaim voltak, leérdeklődték a gyerekek létszámát, és nekiálltak támogatókat gyűjteni a cégektől is, az mellé amit közösen összedobtunk.

Bevallom ez volt az első alkalom hogy ilyen ajándékcsomagot állítottam össze: nem tudom hányféle csoki, banán, narancs, szaloncukorkák, üdítő és a kis műanyag tasak körbejár amíg mind beletesszük, vigyázva nehogy valami kimaradjon. Sorba adtuk körbe-körbe és közbe lefagytunk rendesen. De az eredmény mindenért kárpótolt: kicsi édes gyerek egy énekkel fogadtak s igazán szívből örültek. Tágult a lelkünk.

Másnap Böjte atya gyerekeit látogattuk meg a Szárhegyi kolostorban, ami a vásárlásból maradt, azt a Szeretetkonyha kapta.

Igazából ez volt az idén az én karácsonyi készülődésem.

Valamilyen új karácsonyi gondolatot próbáltam megfogalmazni és két ilyen született. Ezekkel kívánok minden jóakaratú olvasónak Áldott Békés Karácsonyt:

I.

Túl a villogó fényeken, reklámokon, akciós árakon, és rádiós karácsonyi dallamokon van valami…

És túl a sok üdvözleten, emailen, és sms-en valami ott ragyog a fagyos éjjelen, és a régi családi karácsonyfadíszeken, amiről minden szól, és senki nem beszél, hogy ma éjjel, kinn a várostól messze egy istálóban: a szeretet született meg.

II.

Állj meg egy pillanatra és nézd: a fagyos égbolton megtalálod a betlehemi csillagot, amely visszavezet gyermekkorod karácsonyfás csillogásához, amikor a jászol is közelebb volt, amelyben a szeretet megszületett.

GyergyóTv:

Film készül az örményekről

A Hargita Népében:

Harmadmagával járt az ünnepek alatt Gyergyószentmiklóson Kovács Bálint történész, aki jelenleg doktorandusz hallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A média szakos hallgatókkal közösen az örménységről forgatnak filmet, melyből nem maradhat ki Gyergyószentmiklós, ahol még vasárnaponként tele az örmény templom, ünnepeken jelen vannak a vörös köpönyegesek, és ilyenkor jó néhány család otthonában ángádzsáburlevest szervíroznak.

– A várost nemcsak mint lokális közösséget szeretnénk bemutatni, hanem azon örmény diaszpóra részeként, mely a XVII. században Erdélyben megjelent. Egy olyan közösséget mutatunk be, amely mint kisebbség az autonómia bizonyos fokával rendelkező közösség itt, Gyergyószentmiklóson otthonra lelt, virágzó gazdaságot, egyházi életet és szép kultúrát teremtett.

Az embereket mint magyar örményeket mutatom be, persze, helyet adva az örmények által épített házaknak, különös hangsúllyal a főtérre, az örmény sorra. A templom fontossága is kiemelkedő, hisz még őrzi azokat az örmény feliratokat, oltárképeket, amelyek egyedivé, sajátossá teszik ezt a kultúrát a Kárpát-medence világában – mondta Kovács Bálint.

– Mi lehet a megtartó erő a székelyekkel jócskán keveredett gyergyói örmények számára?

– Kérdés, hogy kit nevezünk ma Gyergyóban örménynek, mi határozza meg örménységüket. A beszélgetésekből az derült ki, hogy azon keresztül tudják örménységüket megélni, hogy ők örmény katolikusok, be vannak jegyezve az örmény anyakönyvbe, járnak misére. Amennyiben továbbra is megmarad az örmény egyházközség, lesz külön papja, az emberek gyakorolhatják ezt a fajta örmény identitást. Arról minden bizonnyal nem beszélhetünk, hogy újra megtanulják az örmény nyelvet, vagy újra olyan virágzó kereskedelmi életet hozzanak létre, mint amilyen korábban volt, de valószínű, nem is ez a céljuk, sokkal inkább az, hogy az örmény katolicizmuson keresztül örménynek vallhassák magukat, amelyhez a családnév, a származástudat, a gasztronómiai hagyományok fontos többlettel tudnak szolgálni.

Kovács Bálint és csapatának filmje kezd kikerekedni, hisz Gyergyószentmiklóson próbáltak szóba állni sok-sok emberrel, akiknek közük van az örményekhez. A történész elmondta, van kitől anyagokat gyűjteni, sok újdonsággal szolgálnak, melyekre ő, aki nem hiszi, hogy örmény felmenői lennének, igencsak vevő. Bár ez esetben a származást kifürkészni nem könnyű, Bálint szerint állítólag kétféle ember van a világon: az egyik, aki már tudja magáról, hogy örmény, a másik, aki még nem. „Én még a második csoporthoz tartozom” – vallja, ígérve, értesíti a gyergyóiakat, amikor elkészül filmje.

Balázs Katalin

Forrás: http://www.hhrf.org/hargitanepe/2007/dec/hn071227.htm#E15E10

Eddig a hír. Jó volt a srácokkal: Bálinttal, Gábor felvétel vezetővel és Tamás fotóssal együtt dolgozni, ez alatt a 3 nap alatt. A gyergyói örménységről a 90-es években készült ilyen átfogó dokumentumfilm, és ez az idei 100 éves évforduló kapcsán is aktuális volt nagyon.
A filmfelvevés, mint minden szervezés kapcsán ember-próbáló tevékenység: ki aki segítt, ki az aki akadékoskodik. Sajnos a plébánia esti tevékenysége nem engedte meg hogy a csütörtöki interjú-sorozatot felvegyük ott, de hála Istennek Tusa Lajos és az OraInternational újból segített, és az interjúk a ProArt Galériában lettek felvéve. Az örmény fiatalok kitettek magukért, Barni a fűttést oldotta meg, Imre és Csongi lelkesen tevékenykedett. Igazi összhang volt:)
Talán megértettük azt hogy fiatal filmeseinkkel a cél közös: at örménység ápolása.:)

Az éjszakai vonatozást, azt a 12 órát a Koronán Székelyföldtől Budapestig sokféleképp el lehet tölteni. Azt kedvelem, ha jó társaságban végigvicceljük az időt, most azonban néhányan utazunk csak.

Alszom keveset, a sötét téli éjben fények suhanak el, csattognak a kerekek.

Megáll a vonatom Kolozsváron, a város álmosan terül el. Gondolatba leszállok, beüllök egy taxiba és bemondom a címet. Azon lakások egyikét, ahol éltem. Hátradőlök és hallgatom a rádiót a taxiba, és megkérem hogy a Főtér fele menjen mert látni akarom az éjszakai fényeket.

De nem… most nem szeretném ha valaki is várna Kolozsvárra. Szabad vagyok, és megyek tovább.

Budapest köddel fogadott. Alig készült néhány jó kép.

Mindefele a tolongás, és a karácsonyi fények. Hó az nincs persze, az otthon maradt.

Vasárnap van, advent első vasárnapja, és Árpi az esti misére megy.

Veletartok, a Battyhány téren levő kéttornyos templomba megyünk.

Kedves, otthonos templom, és meglepően sok a fiatal. Itt tényleg az megy el, aki késztetést érez, míg nálunkfele néhényan sznobizmuból is gyakorolják a templomlátogatást.

Amire nem számítottam, hogy az énekek ugyanazok az általam gregorián stílusnak nevezett dallamok, amelyeket egyetemi éveim alatt a Szent Mihály templomban hallgattam, és ez a nosztalgikus élmény fokozza az adventi hangulatot. Advent a várakozás.

Az én várakozásom miről szól? Sok mindenre várok évek óta, és az idő szalad…

Talán ez az első gyertya időszaka. Az első lépések, a kezdet.

Este kimegyünk egy jó kis helyre. Szépek a fények és a város de azért nem szivesen költöznék ide, túl furcsák az itteniek.

Az Örs vezér terére későn érek ki, a HÉV re egy félórát kell várnom, de valahogy kiérek.

Csak az ünnepélyes megnyitót késem le teljes egészében.

Nagyon tetszik az épület és az egyetem belső elrendezése.

Recepciónál szép kislányok igyekeznek segíteni. Megvan a mappám, a programfüzetem, a kitűzőm. Délután 17,40-kor kerülök sorra.

Igazán mindenki kedves, és segítőkész. Nagyon otthonosan mozgok az épületben.

Az én szekciómban zömével lengyelek és csehek vannak.

Hiányzik két előadó, így hamarabb kerülök sorra.

A kér nap előadásai között van a munakerővel kapcsolatos is.

Finom az ebéd, igazi magyar ízek, második nap viszont a halászlé nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A cifra kínlódások egyike a svéd-asztal. Ami most jól meg volt szervezve az hogy normalisan le lehetett ülni, és úgy elfogyasztani az ételt. Az esetek többségében állva kell enni. Az ételhez járulók között néhány tipus:

Szemlélő. Ő már valószínüleg jólakott, és másodszorra jön vissza tányérjával. Közbe hallotta az asztalnál, hogy az egyik sajt milyen finom, és most azt keresi. Valami érdekességre vágyik, és nincs tekintettel a többire. Meg-megáll és megbeszéli társával az ételeket.

Céltudatos. Az aki tudja hogy mit fog enni, tud helyesen választani, vagy ha nem is választ helyesen mindenképp vállalja a döntését, és jó étvággyal megeszi azt a halat, amiről azt hitte csirke.

Rendszerető. Ő az aki logikusan próbálja felfogni az egésszet. Jobbról balra halad és neheztelve néz arra aki éhesen bevágódik elébe. Végül is neki van igaza, az udvariasság szabályai alapján.

Pincér. Hamar rájön hogy ki az aki az est végére be lesz csipve. És könnyedén felméri hogy ki ért a borokhoz, vagy az italokhoz. Nem tartozik a tömeghez, és fennsőbbrendűsége magabiztos tudatával, könnyedén kezeli a kéréseket.

 
Most Gödöllőn és igazán kedves fogadtatású, és jól szervezett vacsorán vehettem részt.

Az est folyamán összebarátkozok Tomás Volek cseh kollégával. Kiderül hogy neki is Skoda Feliciája van, röhögve mondja: a tanári fizetés alacsony. Megérti hogy romániai magyar vagyok, és kiváncsi lesz az Erdélyi fenyvesekre.

A kar 50 éves fennálására egy szép nagy tortát gördítenek ki, amely az egyetem épületét. Röhögönk, mert elosztjuk az épületet: nekem a rektori hivatal kell-mondja, -ó barátom azt nam kapod, meg, tudod honnan lesz a te szeleted? A lányvécéből…-válaszolom, s fogjuk a hasunkat. Igazán emelkedett a hangulat.

Másnap.

Az alúljáróba egy fiatal srác mappával a kezében megszólít. Azt hittem felmérést készít és kiváncsi voltam a kérdésekre, és a megrendelőre.

Kiderül hogy krisna hívő, és a rászorulóknak karácsonyi ebédre gyüjtenek.

„Csak azt nem értem, hogy ha ti krisnások vagytok, akkor miért Karácsonyra időzítitek a akciótokat, ami egy keresztény ünnep ugy-e. Biztos megvan a vallásotoknak is saját ünnepei, szerintem ezek alkalmáből szervezzetek ebédeket.”

Krisnás fiú: „De itt most nem a Karácsonyon van a lényeg, hanem a rászorulókon. Segítsd te is az akciónkat.”

Ezt határozottan megtagadom. Hogy miért?

„Ez egy marketing fogás barátom. Azonkívül szerintem az a korrekt, ha mindenki abban a vallásban marad amibe született”-mélyen a szemébe nézek, de állja a tekintetem.

„Én például keresztény vagyok, az őseim is azok voltak, és a gyerekeim is azok lesznek. Ez a sztori tudod?”

Huhh most nagyon magabiztos vagyok ebben!

A srác hülledezve néz, és meg nem kérdem meg milyen vallásba született, lehet ateista szülők gyereke. Budapesten sok az ilyen.

„Na sietnem kell. És nem akarlak a meggyőződésedtől megfosztani.”

Elmosolyodik „úgyse tudnád.” Szegény fiú…

A várban szép napos idő vár. Fotózgatok, és betölt a szépség. Van időm így átsétálok a Lánchídon. Napfény és szelid szellő. Ez a teljesen őszies idő ellenéte a -10 foknak, ami itthon volt.

Az autók megálnak ha fotózok és megvárják hogy a kép elkészüljön. Mindeki vigyáz hogy ne álljon a képbe. Igazi turistaváros.